Most már nem is említem, hogy mennyi az idő.
A Heti hetes című műsorban hallottam, hogy a Farkasházy hajléktalanokkal beszélgetett kedélyesen, akik nem voltak rosszkedvűek, hanem vidáman társalogtak vele. (Ez egyébként természetes, hiszen miért lennének 24 órában búskomorak.) Azt mondták, nekik csak két problémájuk van: nincs hol lakniuk és nincs mit enniük. Hát, ha engem kérdeznének a gondjaimról, kettőnél kicsivel többet fel tudnék sorolni (lakással és ennivalóval kapcsolatban is), de azt a tényt is meg kell, hogy állapítsam, hogy van hol laknom, és van mit ennem.
Néha mégis szomorú vagyok, és vannak dolgok, amik hiányoznak, amikor nem érhetem el. De talán néha ezt is megengedhetem magamnak. Csak túlzásba vinni nem szabad, azt hiszem én nem teszem.
Zorán dalának sorai jutnak még eszembe:

"Hogy értsd, egy pohár víz mit ér,
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell,
Hogy lásd, egy napod mennyit ér,
Néha látnod kell,
Az élet hogyan fogy el."

Facebook

A késői időpont most is megvan, úgy látszik, így megy ez nálam. Mindenesetre most beléptem a facebookra. Még nem egészen látom át, hogy mi lesz belőle, majd kiderül. Annyit már tudok, hogy közösségi oldal, mint az iwiw, azon is fent vagyok. De ennyi helyen lenni, ezeket mind nézegetni, nekem erre nem nagyon lesz időm. De most szórakoztatott a dolog, hátha még jó lesz valamire.
Hát, erről most ennyi.

Már megint késő van, és én a gép előtt ülök, ahelyett, hogy aludnék. Az ATV-n megy egy műsor, 700-as klub, ez a címe. Nem szoktam nézni, csak kapcsolgattam a tévét, és úgy találtam ma rá, hogy Magyarországgal foglalkoznak benne. Hát nem volt kellemes látni, nem vet jó fényt ránk az a riport, és jogosan. Arról szólt a bejátszás, évtizedekkel a holokauszt után Budapesten fekete egyenruhás emberek masíroztak, piros-fehér, árpádsávos jellel a sapkájukon, amelyik jelet, azok a nyilasok használták, akik nem tudom hány ezer zsidót lőttek a Dunába. És hogy a szélsőjobboldali párt harmadikként jutott a parlamentbe. És az idősebb zsidók, akik túlélték a holokausztot, vagy hogy a családjukat megölték Auschwitzban, azok most félnek. És hogy Vona Gábor, vagy hogy hívják azt a ... inkább nem mondom meg kit, rendszabályozni akarja a magyarországi cigányságot. Finoman érdeklődnék tőle, mégis hogy gondolja, együttesen, vagy egyenként, és miféle módszerekkel?
Már azt sem egészen értem, hogy a Fidesz, hogyan tudott ennyi embert beetetni a marhaságaival, ill. egész pontosan a semmivel, de ez igazából nem is érdekel, de azt végképp képtelen vagyok felfogni, hogy minek nekünk a parlamentbe a szélsőjobboldal, egyáltalán minek kellenek nekünk szélsőségek.
Hát tényleg ilyenek vagyunk mi, emberek, magyarok? Soha nem elég? Semmiből sem tanulunk? Nem volt még elég háború, diktatúra, öldöklés a világban, a közelben, és itt Magyarországon is?

Még azt is mondták a tévében, hogy van egy mondás (Churchillnek tulajdonították a neten Edmund Burke nevéhez fűzték): akik nem tanulnak a történelemből, azok előbb-utóbb kénytelenek megismételni azt.
Tartok tőle, hogy ebben van valami. És attól is tartok, hogy ez a lehető legrosszabbik, amit tehettünk ezen a választáson.