Már megint késő van, és én a gép előtt ülök, ahelyett, hogy aludnék. Az ATV-n megy egy műsor, 700-as klub, ez a címe. Nem szoktam nézni, csak kapcsolgattam a tévét, és úgy találtam ma rá, hogy Magyarországgal foglalkoznak benne. Hát nem volt kellemes látni, nem vet jó fényt ránk az a riport, és jogosan. Arról szólt a bejátszás, évtizedekkel a holokauszt után Budapesten fekete egyenruhás emberek masíroztak, piros-fehér, árpádsávos jellel a sapkájukon, amelyik jelet, azok a nyilasok használták, akik nem tudom hány ezer zsidót lőttek a Dunába. És hogy a szélsőjobboldali párt harmadikként jutott a parlamentbe. És az idősebb zsidók, akik túlélték a holokausztot, vagy hogy a családjukat megölték Auschwitzban, azok most félnek. És hogy Vona Gábor, vagy hogy hívják azt a ... inkább nem mondom meg kit, rendszabályozni akarja a magyarországi cigányságot. Finoman érdeklődnék tőle, mégis hogy gondolja, együttesen, vagy egyenként, és miféle módszerekkel?
Már azt sem egészen értem, hogy a Fidesz, hogyan tudott ennyi embert beetetni a marhaságaival, ill. egész pontosan a semmivel, de ez igazából nem is érdekel, de azt végképp képtelen vagyok felfogni, hogy minek nekünk a parlamentbe a szélsőjobboldal, egyáltalán minek kellenek nekünk szélsőségek.
Hát tényleg ilyenek vagyunk mi, emberek, magyarok? Soha nem elég? Semmiből sem tanulunk? Nem volt még elég háború, diktatúra, öldöklés a világban, a közelben, és itt Magyarországon is?

Még azt is mondták a tévében, hogy van egy mondás (Churchillnek tulajdonították a neten Edmund Burke nevéhez fűzték): akik nem tanulnak a történelemből, azok előbb-utóbb kénytelenek megismételni azt.
Tartok tőle, hogy ebben van valami. És attól is tartok, hogy ez a lehető legrosszabbik, amit tehettünk ezen a választáson.