A Heti hetes című műsorban hallottam, hogy a Farkasházy hajléktalanokkal beszélgetett kedélyesen, akik nem voltak rosszkedvűek, hanem vidáman társalogtak vele. (Ez egyébként természetes, hiszen miért lennének 24 órában búskomorak.) Azt mondták, nekik csak két problémájuk van: nincs hol lakniuk és nincs mit enniük. Hát, ha engem kérdeznének a gondjaimról, kettőnél kicsivel többet fel tudnék sorolni (lakással és ennivalóval kapcsolatban is), de azt a tényt is meg kell, hogy állapítsam, hogy van hol laknom, és van mit ennem.
Néha mégis szomorú vagyok, és vannak dolgok, amik hiányoznak, amikor nem érhetem el. De talán néha ezt is megengedhetem magamnak. Csak túlzásba vinni nem szabad, azt hiszem én nem teszem.
Zorán dalának sorai jutnak még eszembe:
"Hogy értsd, egy pohár víz mit ér,
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell,
Hogy lásd, egy napod mennyit ér,
Néha látnod kell,
Az élet hogyan fogy el."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése